Az egyhetes ÖnMunka
tábor rám gyakorolt hatásai
(2013. augusztus 12. –
augusztus 18.)
Mi motivált arra, hogy elmenjek?
Az utolsó előtti másodpercben jelentkeztem a táborba, mert
az életemben is pont ugyanitt tartottam, hogy most már muszáj leszek lassan
döntéseket hozni. De valahol mélyen éreztem, hogy a jelenlegi hiedelmeimmel nem
tudok együtt élni, és nem tudok olyan döntéseket sem hozni, amivel igazán jól
érezném magam. A házasságom számomra elviselhetetlenné vált, ugyanakkor nem
akartam elfogadni, hogy vége legyen. Tudtam jól, hogy nem tettem meg még
mindent érte, és ez nem engedett kilépni sem. Mindemellett magammal is nagyon
elégedetlen voltam. Pánikszerűen vágytam az anyagi függetlenség elérésére, mert
elegem lett abból, hogy nem számíthatok magamra, és folyton kiszolgáltatottnak
érezzem magam. Vágytam arra, hogy merjek érezni és sebezhető legyek.
Milyen ítéleteim születtek a táborral kapcsolatosan?
Közben millió és egy, nem volna elég a mai nap, hogy
leírjam. De a végén, amikor indulni készültünk, azt éreztem, hogy nem
változtatnék semmin. Volt, hogy rühelltem egy feladatot, vagy rettegtem tőle,
vagy csak sűrűn gondoltam Misi felmenőire… Ettől függetlenül a programok és a
feladatok eszméletlen jól épültek egymásra, és ahogy telt az idő, kezdett
kibontakozni előttem a kép, hogy sehol máshol nem lennék most, jöjjön bármi. A
kezdeti ellenállásom Misivel és a korlátokkal kapcsolatosan szertefoszlottak,
mint a köd a napsütésben. Már nem akartam mindenről tudni, hogy miért kell,
vagy tudni, hogy éppen mi jön. Fantasztikus élmény volt beleengedődni az
egészbe. Biztonságban voltam. A tábor résztvevői, mintha kifejezetten miattam
jöttek volna. Mindenki mutatott valami tanulságosat számomra. Rengeteget
tanultam magamról általuk. Sokan közülük akaratukon kívül megszemélyesítettek
olyan karaktereket az életemben, akikkel ideje volt szembenéznem. Misiről az a
képem alakult ki, hogy amiket tőlünk kért, Ő is megtette már. Átment rajta,
túlélte, hasznosnak találja, ezért kéri. Hitelesnek éreztem és támogatónak.
Bármikor kész volt segíteni, a szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen
számomra. Nekem a tábor tökéletes volt, kerek és egész.
Mit kaptam a tábortól? Megfelelt-e az elvárásaimnak?
Szerencsére nem felelt meg az elvárásaimnak, hanem
túlszárnyalta azokat. Ugyanis nem csak az történt, hogy Munkáztunk és UI-ztunk,
hanem annál sokkal több. Például, amiért a táborba jöttem, az teljesen
átértékelődött bennem - és bár meg nem oldódott még -, a kényszert, stresszt,
pánikot el tudtam engedni róla, és maradt a kíváncsi, megoldásokra nyitott
elme.
A tábortól időt kaptam, hogy felfedezhessem magam és
megkérdőjelezzem a hitrendszereimet. Kaptam impulzusokat, melyek olyan
történeteket is beindítottak, amelyekre már nem is emlékeztem, nem is gondoltam
volna, hogy még számítanak, fájnak. Kaptam visszaemlékezést arra az énre,
akivel elégedettebb voltam, akivel szerettem volna újra azonosulni, és még Őt
is jobban kinyitni. Kaptam új barátokat, akikre szintén vágytam már. Engedték,
hogy megítéljem őket, és ők is engedték, hogy általam megítéltessenek.
Engedték, hogy szeressem és csodáljam őket, és én is meg tudtam engedni, hogy
szeretve és csodálva legyek. Megtanultam, hogy nem kell félni az érzéseimtől, a
testi érzeteimtől, és nyitottan várhatom, mit hoz a következő pillanat.
Rugalmasabb lett az elmém. Rengeteget nevettem, remekül szórakoztam. A tábortól
azt kaptam még, amire régen vágytam, hogy álarc nélkül lehettem. Mert tudni
akartam, kíváncsi voltam, hogy ki is vagyok, ha úgy viselkedem, ahogy az
természetes, megfelelés és görcsölés nélkül. És ez még csak a jéghegy csúcsa!
De már látom, hogy milyen irány az, amin ha továbbmegyek, akkor összejöhetek
azzal a személlyel, aki a legfontosabb az életemben: Önmagammal.
A tábor óta eltelt időben tapasztalt dolgok:
A Férjemmel a kapcsolatunk varázslatos változásnak indult.
Nem túlzok, tényleg. Amióta hazajöttem, egyre nyílunk, udvarolunk egymásnak,
pajkoskodunk, rengeteget beszélgetünk nyíltan és őszintén, felfedezzük
önmagunkat, egymást. Nagyon élvezem! Elkezdtem szexuálisan vonzódni önmagamhoz,
és ez belőle is kihozza a Férfit még jobban. A fogyás is beindult nálam, már
látszik, hogy olvadnak le rólam a kilók - bár ez tudatosan nem volt célom a
táborral. Újra elkezdtem meghúzni a képzeletbeli határaimat, és ettől
magabiztosabbnak érzem magam. Felvállalom azt, aki most éppen vagyok. Tele
vagyok ötletekkel, életkedvvel, önbizalommal, vidámsággal, újra ÉLEK! És kész
vagyok arra is, hogy ez bármikor változzon, kész vagyok bármit megtapasztalni,
érezni.
Köszönöm drága Önnunik és Önkukik! <3
