Jére Munka a költözéssel kapcsolatban 1.

Megjegyzés: mint utóbb kiderült, ez a hiedelem, amit vizsgáltam, nem volt a legideálisabb.

Ugyanezen a címen 2. rajtszámmal felteszek egy másik elkészült Munkát egy ütősebb hiedelemmel. 

Azért, hogy lehessen belőle okulni, idemásolom Andi segítő meglátásait, amit a levelezésünkből ollóztam ki:

„Én nem ezt a gondolatot néztem volna - ami így is nagyon tanulságos volt -, mert ez egy tény, hogy nem költözött ki, ha megállapodtatok egy dátumban. Hanem úgy, hogy: Jének már ki kellett volna költöznie a házból. Ez már egy feltételezés, elvárás, ellene menés a valóságnak.

Pl. úgy lehet ilyenkor megvizsgálni, az már feltételezés, hogy pl: J nem akar kiköltözni. Vagy: J halogatja a kiköltözést. Vagy: J mindent megtesz, csak hogy ne kelljen kiköltözni.

És a példákat a megfordításokra a konkrét helyzetből érdemes venni, és ki lehet tekinteni szélesebb körben, ha már az adott helyzetben minden megfordításra, még ha nagyon szimbolikusan is, találtunk 2-3 példát. Hogyan lehet az igaz, hogy...? Mit mond az nekem, hogy...?

Attól még meg lehet nézni ezt is, és nagyon érdemes is volt, rengeteg alvilágot felfedeztél. Én ilyenkor a megfordításait szoktam rögtön megnézetni, példákkal. És magától a konkrét helyzettől is mindig függ, hogy mi jön ki belőle. Amúgy itt valójában nem azért haragszol J-re, mert nem költözött ki, itt érdemes megkeresni, miért is haragszol valójában, és akkor már egy lépéssel "lentebb" vagy. Pl. Haragszom J-re, mert akadályoz abban, hogy beköltözzem időben a házba. Érzékelhető a különbség?”

Egyszerre egy hiedelem egy teljes Ítélkezőlapról

J nem költözött ki időben a házból.

1 Igaz ez?

Igen

2 Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz?

Igen, még mindig ott van.

3 Mi zajlik benned, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Dúlok-fúlok.

a Ez a gondolat feszültséget vagy békességet okoz benned?

Feszültséget

b Milyen érzelem jelenik meg benned, amikor elhiszed?

Düh

c Írd le a testi érzeteket, melyeket akkor érzel, ha elhiszed.

Gyomorban égés-szerű érzet

d Hogyan bánsz az adott személlyel és másokkal, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Jével kimért vagyok, jól nevelt vagyok, de éreztetem vele, hogy valami nincs rendben, igyekszem tárgyilagos lenni, de semmiképp sem kedves. Kerülöm, beszélni sem akarok vele, elegem van belőle. Másokkal is igyekszem kerülni a beszélgetést, hogy ne mutassam, mennyire ideges és ingerült vagyok emiatt. A szüleimet meg hibáztatom, hogy nem tették meg a megfelelő lépéseket, hogy Jé komolyan vegye a határidőt.

e Hogyan bánsz magaddal…?

Hergelem magam, sajnálom magam, felesleges párbeszédeket képzelek el a fejemben a témával kapcsolatban, elképzelem, ahogy leüvöltöm mindenki haját, aztán meg lenézem magam érte.

f Kinek, milyennek érzékeled magad pl. az adott helyzetben, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Olyannak érzem magam, akit nem vesznek komolyan, akinek a kérését nem kell tiszteletben tartani, akit lekicsinylenek, lenéznek, tehernek tartanak, nem tartanak elég fontosnak, baleknak, akit le lehet sz@rni.

g Milyen képek jelennek meg a fejedben, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Múltbeli: apámat látom, szigorú hangja szól a fejemben, kiselőadást tart valamiről, amit időben kellett volna megcsinálnom, vagy nem kellett volna valahonnan elkésnem, pedig ő határozottan megmondta, hogy…

Jövőbeli: mivel J nem költözött el időben, ahogy megbeszéltük - amikor még melegebb volt, sütött a napocska, nem jöttek még be az esős, ködös napok - látom magunkat, ahogy zuhogó esőben festünk, természetes fény nélkül, mobil lámpákkal, így is takarítunk, közben a 2000 Wattos kis fűtőkémmel tudunk max. egy szobát befűteni, remeg a jéghideg kezemben az ecset, nem fogom tudni szépen meghúzni a színt az ablakkereteknél és az ajtóknál, a rezsim magas lesz ezek miatt, és látom, ahogy emiatt dühös és undok vagyok, puffogok, semmi jó kedvem sincs, pedig vártam a költözést és a festést, és a férjemen töltöm ki a mérgemet. Már előre utálom az egészet! Látom magam, amint dühösen panaszkodok anyáméknak, őket is hibáztatom, amiért nem tettek semmit, pedig az ő házuk, és azt mondták, minden úgy lesz, ahogy szeretnénk.

h Milyen szenvedélyeid, mániáid jutnak eszedbe, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Próbálom jól érezni magam, sokat olvasok, vidám zenéket hallgatok, hogy legalább addig jó kedvem legyen, és halogatom a festést, mert semmi kedvem nekivágni ennek a macerának. Talán többet is eszem emiatt, mert próbálom vigasztalni magam.

i, Mi a félelmetes abban, ha nem tudod többé elhinni ezt a gondolatot?

Baxxa+, akkor már rég ott lennék és festenék ezerrel! Grrrr! Az a félelmetes, hogy talán amúgy is halogattam volna ezt az egészet? Mert ha Ő már nem lenne ott, akkor mivel indokolnám a halogatásomat? Talán az a félelmetes, hogy nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ez jó ötlet? Talán várok valamire, hátha jönne valami jobb lehetőség…? Talán mégsem ez a legjobb most nekünk, hogy ott lakjunk? Igen, ez sz@r lenne, ha kiderülne. De ha nem költözünk oda, sosem tudom meg, hogy jó ötlet volt-e vagy sem. Azt hiszem, a bizonytalanságtól félek. Hogy odaköltözünk, és nem lehet majd visszafordítani vagy megváltoztatni az eseményeket, ha mégis balul sülnének el. Mert valahol jobb szeretnék nem a szüleim házában lakni. Szóval az a baj, hogy a szüleim házában fogunk lakni, és ezzel tőlünk kérünk megint segítséget, de én nem akarok tartozni nekik. Mert ha tartozok nekik, azzal kiszolgáltatottá válok feléjük. És ők azzal visszaélnének, megint megbántanának, nem lenne önbizalmam, és az egész ördögi körből, gyűlöletes függőségi viszonyból, megszégyenítésből sosem tudnék kilépni (nem hagynak ÉLNI). Mi a baj a függéssel…? Ezen már Munkáztam bakker. Grrrrrr! Kezdhetem megint. Na, befejezem ezt a Munkát, aztán majd jöhet a többi.

j Kinek a dolgával foglalkozom éppen?

Jéével, szüleimével

k Hol, mikor, hány évesen jutott eszedbe először ez a gondolat?

Így, ebben a formában, hogy nem költözött ki a házból, csak most. De van egy történetem arról is, hogy kiköltözhetne a családom életéből, mert Ő rokon, nem az anyámék gyereke, mégis elénk helyezik sok szinten, meg pénzelik, holott nekik sincs állítólag. De Jének valahogy mindig jut egy kis segítség. Ha meg nekem kell, akkor oldjam meg, vagy ha kapok, akkor meg táncoljak úgy, ahogy ők fütyülnek… Ez is egy másik Ítélkezőlap lesz.

l Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Elfogadni a Valóságot, a testi érzeteimet, az érzéseimet, a gondolataimat. Nem vagyok képes lelkesedni a festésért, költözésért. Nem vagyok képes tisztán, ítélkezés nélkül kommunikálni vele és a családommal erről. Nem vagyok képes nyugodt maradni.

m Mit kapsz ettől a gondolattól? Milyen hasznod származik belőle?

Időt arra, hogy még meggondolhassam magam. De valójában meg nincs nagyon más választásom. Ami volna, az még ennél is kevésbé szimpi. Az a hasznom, hogy Jét hibáztathatom az eltelt időért, végre belerúghatok legálisan egyet, amire már jó rég óta várok. Vártam már, hogy a szüleim is rálássanak, J mennyire nem tiszteli őket sem, hátha végre összevesznek vele, elküldik, és akkor igazam lesz, talán észrevesznek, hogy elég értékes és hasznos vagyok, meg még egy csomó baromság, de annyira zanzásan van az agyamban, hogy nem tudom elég gyorsan leírni. :D Az a hasznom, hogy nem kell sunyiskodnom, egyértelműen rivalizálhatok, még manipulálnom sem kell az eseményeket. Tyű, de ravasz. ;) Kárörvendő is vagyok, hogy egymásnak uszíthatom a szüleimet és Jét, és még igazam is lesz.

4 Ki vagy a gondolat nélkül? Milyen az életed a gondolat nélkül? Hogyan viszonyulsz az adott személyhez?

Határozottan képviselném az érdekeimet. Sajnálattal közölném, hogy muszáj kitennem a holmiját az utcára, mert ki akarunk festeni még jó időben, anélkül, hogy kerülgetnünk kéne a cuccait. De mindeközben halál nyugodt lennék.

Megfordítások

1 J kiköltözött időben a házból.

Mondjuk, hogy kiköltözik időben a házból. Minden akkor történik, amikor történnie kell. Biztosan költözött már ki időben is valahonnan, csak arról nem tud senki.

J nem költözött ki késve a házból.

Ez ugyanaz. Mihez képest tud késni?

2 Én nem költöztem be időben a házba.

Végül is „kitúrhattam” volna, csak nem akartam paraszt lenni. Szerettem volna megértő, kedves, családszerető, szeretnivaló lenni. De így sem lettem, sőt. Pedig figyelmeztettek, hogy Jét nem lehet egykönnyen kirakni, mert más rokonnál is lakott már… Ha erőszakosabb lettem volna, akkor már talán elment volna. És nem tudtam rugalmasabb lenni abban sem, hogy úgy kezdjük el a festést, hogy J még ott lakik, meg ott vannak a cuccai. Ez több szempontból sem volt szimpi, de ez most nem fontos.

3 Én nem költöztem ki időben más házából.

Anyáméktól anno valóban leléphettem volna hamarabb, de ez is egy külön ítélkezőlapot igényel majd. Az albérleteimből azt hiszem, hogy időben leléptem. De ha nem, akkor bocsi, most nem jut eszembe ilyen példa. Olyan, hogy nem hagytam el időben valamilyen helyet, mert nem volt kedvem, vagy önhibámon kívüli dolog történt, olyan biztosan előfordult. Lehet, Jének sem volt kedve elmenni, vagy történt valami, amiről nem tehet. De sajnos ebben az esetben tudom mi történt, és inkább csak nem akart elmenni, mert számára így volt előnyösebb, meg mert másra költötte a pénzét. De az ezzel kapcsolatos ítéleteimet majd a kövikben fogom kifejteni. ;)