Jére Munka a költözéssel kapcsolatban 1.

Megjegyzés: mint utóbb kiderült, ez a hiedelem, amit vizsgáltam, nem volt a legideálisabb.

Ugyanezen a címen 2. rajtszámmal felteszek egy másik elkészült Munkát egy ütősebb hiedelemmel. 

Azért, hogy lehessen belőle okulni, idemásolom Andi segítő meglátásait, amit a levelezésünkből ollóztam ki:

„Én nem ezt a gondolatot néztem volna - ami így is nagyon tanulságos volt -, mert ez egy tény, hogy nem költözött ki, ha megállapodtatok egy dátumban. Hanem úgy, hogy: Jének már ki kellett volna költöznie a házból. Ez már egy feltételezés, elvárás, ellene menés a valóságnak.

Pl. úgy lehet ilyenkor megvizsgálni, az már feltételezés, hogy pl: J nem akar kiköltözni. Vagy: J halogatja a kiköltözést. Vagy: J mindent megtesz, csak hogy ne kelljen kiköltözni.

És a példákat a megfordításokra a konkrét helyzetből érdemes venni, és ki lehet tekinteni szélesebb körben, ha már az adott helyzetben minden megfordításra, még ha nagyon szimbolikusan is, találtunk 2-3 példát. Hogyan lehet az igaz, hogy...? Mit mond az nekem, hogy...?

Attól még meg lehet nézni ezt is, és nagyon érdemes is volt, rengeteg alvilágot felfedeztél. Én ilyenkor a megfordításait szoktam rögtön megnézetni, példákkal. És magától a konkrét helyzettől is mindig függ, hogy mi jön ki belőle. Amúgy itt valójában nem azért haragszol J-re, mert nem költözött ki, itt érdemes megkeresni, miért is haragszol valójában, és akkor már egy lépéssel "lentebb" vagy. Pl. Haragszom J-re, mert akadályoz abban, hogy beköltözzem időben a házba. Érzékelhető a különbség?”

Egyszerre egy hiedelem egy teljes Ítélkezőlapról

J nem költözött ki időben a házból.

1 Igaz ez?

Igen

2 Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz?

Igen, még mindig ott van.

3 Mi zajlik benned, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Dúlok-fúlok.

a Ez a gondolat feszültséget vagy békességet okoz benned?

Feszültséget

b Milyen érzelem jelenik meg benned, amikor elhiszed?

Düh

c Írd le a testi érzeteket, melyeket akkor érzel, ha elhiszed.

Gyomorban égés-szerű érzet

d Hogyan bánsz az adott személlyel és másokkal, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Jével kimért vagyok, jól nevelt vagyok, de éreztetem vele, hogy valami nincs rendben, igyekszem tárgyilagos lenni, de semmiképp sem kedves. Kerülöm, beszélni sem akarok vele, elegem van belőle. Másokkal is igyekszem kerülni a beszélgetést, hogy ne mutassam, mennyire ideges és ingerült vagyok emiatt. A szüleimet meg hibáztatom, hogy nem tették meg a megfelelő lépéseket, hogy Jé komolyan vegye a határidőt.

e Hogyan bánsz magaddal…?

Hergelem magam, sajnálom magam, felesleges párbeszédeket képzelek el a fejemben a témával kapcsolatban, elképzelem, ahogy leüvöltöm mindenki haját, aztán meg lenézem magam érte.

f Kinek, milyennek érzékeled magad pl. az adott helyzetben, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Olyannak érzem magam, akit nem vesznek komolyan, akinek a kérését nem kell tiszteletben tartani, akit lekicsinylenek, lenéznek, tehernek tartanak, nem tartanak elég fontosnak, baleknak, akit le lehet sz@rni.

g Milyen képek jelennek meg a fejedben, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Múltbeli: apámat látom, szigorú hangja szól a fejemben, kiselőadást tart valamiről, amit időben kellett volna megcsinálnom, vagy nem kellett volna valahonnan elkésnem, pedig ő határozottan megmondta, hogy…

Jövőbeli: mivel J nem költözött el időben, ahogy megbeszéltük - amikor még melegebb volt, sütött a napocska, nem jöttek még be az esős, ködös napok - látom magunkat, ahogy zuhogó esőben festünk, természetes fény nélkül, mobil lámpákkal, így is takarítunk, közben a 2000 Wattos kis fűtőkémmel tudunk max. egy szobát befűteni, remeg a jéghideg kezemben az ecset, nem fogom tudni szépen meghúzni a színt az ablakkereteknél és az ajtóknál, a rezsim magas lesz ezek miatt, és látom, ahogy emiatt dühös és undok vagyok, puffogok, semmi jó kedvem sincs, pedig vártam a költözést és a festést, és a férjemen töltöm ki a mérgemet. Már előre utálom az egészet! Látom magam, amint dühösen panaszkodok anyáméknak, őket is hibáztatom, amiért nem tettek semmit, pedig az ő házuk, és azt mondták, minden úgy lesz, ahogy szeretnénk.

h Milyen szenvedélyeid, mániáid jutnak eszedbe, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Próbálom jól érezni magam, sokat olvasok, vidám zenéket hallgatok, hogy legalább addig jó kedvem legyen, és halogatom a festést, mert semmi kedvem nekivágni ennek a macerának. Talán többet is eszem emiatt, mert próbálom vigasztalni magam.

i, Mi a félelmetes abban, ha nem tudod többé elhinni ezt a gondolatot?

Baxxa+, akkor már rég ott lennék és festenék ezerrel! Grrrr! Az a félelmetes, hogy talán amúgy is halogattam volna ezt az egészet? Mert ha Ő már nem lenne ott, akkor mivel indokolnám a halogatásomat? Talán az a félelmetes, hogy nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ez jó ötlet? Talán várok valamire, hátha jönne valami jobb lehetőség…? Talán mégsem ez a legjobb most nekünk, hogy ott lakjunk? Igen, ez sz@r lenne, ha kiderülne. De ha nem költözünk oda, sosem tudom meg, hogy jó ötlet volt-e vagy sem. Azt hiszem, a bizonytalanságtól félek. Hogy odaköltözünk, és nem lehet majd visszafordítani vagy megváltoztatni az eseményeket, ha mégis balul sülnének el. Mert valahol jobb szeretnék nem a szüleim házában lakni. Szóval az a baj, hogy a szüleim házában fogunk lakni, és ezzel tőlünk kérünk megint segítséget, de én nem akarok tartozni nekik. Mert ha tartozok nekik, azzal kiszolgáltatottá válok feléjük. És ők azzal visszaélnének, megint megbántanának, nem lenne önbizalmam, és az egész ördögi körből, gyűlöletes függőségi viszonyból, megszégyenítésből sosem tudnék kilépni (nem hagynak ÉLNI). Mi a baj a függéssel…? Ezen már Munkáztam bakker. Grrrrrr! Kezdhetem megint. Na, befejezem ezt a Munkát, aztán majd jöhet a többi.

j Kinek a dolgával foglalkozom éppen?

Jéével, szüleimével

k Hol, mikor, hány évesen jutott eszedbe először ez a gondolat?

Így, ebben a formában, hogy nem költözött ki a házból, csak most. De van egy történetem arról is, hogy kiköltözhetne a családom életéből, mert Ő rokon, nem az anyámék gyereke, mégis elénk helyezik sok szinten, meg pénzelik, holott nekik sincs állítólag. De Jének valahogy mindig jut egy kis segítség. Ha meg nekem kell, akkor oldjam meg, vagy ha kapok, akkor meg táncoljak úgy, ahogy ők fütyülnek… Ez is egy másik Ítélkezőlap lesz.

l Mire nem vagy képes, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

Elfogadni a Valóságot, a testi érzeteimet, az érzéseimet, a gondolataimat. Nem vagyok képes lelkesedni a festésért, költözésért. Nem vagyok képes tisztán, ítélkezés nélkül kommunikálni vele és a családommal erről. Nem vagyok képes nyugodt maradni.

m Mit kapsz ettől a gondolattól? Milyen hasznod származik belőle?

Időt arra, hogy még meggondolhassam magam. De valójában meg nincs nagyon más választásom. Ami volna, az még ennél is kevésbé szimpi. Az a hasznom, hogy Jét hibáztathatom az eltelt időért, végre belerúghatok legálisan egyet, amire már jó rég óta várok. Vártam már, hogy a szüleim is rálássanak, J mennyire nem tiszteli őket sem, hátha végre összevesznek vele, elküldik, és akkor igazam lesz, talán észrevesznek, hogy elég értékes és hasznos vagyok, meg még egy csomó baromság, de annyira zanzásan van az agyamban, hogy nem tudom elég gyorsan leírni. :D Az a hasznom, hogy nem kell sunyiskodnom, egyértelműen rivalizálhatok, még manipulálnom sem kell az eseményeket. Tyű, de ravasz. ;) Kárörvendő is vagyok, hogy egymásnak uszíthatom a szüleimet és Jét, és még igazam is lesz.

4 Ki vagy a gondolat nélkül? Milyen az életed a gondolat nélkül? Hogyan viszonyulsz az adott személyhez?

Határozottan képviselném az érdekeimet. Sajnálattal közölném, hogy muszáj kitennem a holmiját az utcára, mert ki akarunk festeni még jó időben, anélkül, hogy kerülgetnünk kéne a cuccait. De mindeközben halál nyugodt lennék.

Megfordítások

1 J kiköltözött időben a házból.

Mondjuk, hogy kiköltözik időben a házból. Minden akkor történik, amikor történnie kell. Biztosan költözött már ki időben is valahonnan, csak arról nem tud senki.

J nem költözött ki késve a házból.

Ez ugyanaz. Mihez képest tud késni?

2 Én nem költöztem be időben a házba.

Végül is „kitúrhattam” volna, csak nem akartam paraszt lenni. Szerettem volna megértő, kedves, családszerető, szeretnivaló lenni. De így sem lettem, sőt. Pedig figyelmeztettek, hogy Jét nem lehet egykönnyen kirakni, mert más rokonnál is lakott már… Ha erőszakosabb lettem volna, akkor már talán elment volna. És nem tudtam rugalmasabb lenni abban sem, hogy úgy kezdjük el a festést, hogy J még ott lakik, meg ott vannak a cuccai. Ez több szempontból sem volt szimpi, de ez most nem fontos.

3 Én nem költöztem ki időben más házából.

Anyáméktól anno valóban leléphettem volna hamarabb, de ez is egy külön ítélkezőlapot igényel majd. Az albérleteimből azt hiszem, hogy időben leléptem. De ha nem, akkor bocsi, most nem jut eszembe ilyen példa. Olyan, hogy nem hagytam el időben valamilyen helyet, mert nem volt kedvem, vagy önhibámon kívüli dolog történt, olyan biztosan előfordult. Lehet, Jének sem volt kedve elmenni, vagy történt valami, amiről nem tehet. De sajnos ebben az esetben tudom mi történt, és inkább csak nem akart elmenni, mert számára így volt előnyösebb, meg mert másra költötte a pénzét. De az ezzel kapcsolatos ítéleteimet majd a kövikben fogom kifejteni. ;)

A nőt játszó férfiak a beteges viselkedésükkel felborítják a világ rendjét

Figyelem! Az alábbi bejegyzés szigorúan terápiás jellegű iromány, senkit nem óhajtok lejáratni vele! (magamon kívül, ha úgy sikerül)

Az alábbi ülésen Nagy Mona barátnőm volt a segítőm. Köszönöm neki újfent. 

Lesznek megjegyések hozzáfűzve ott, ahol további Élő Önvizsgálat és/vagy Munka szükséges. Meg lesz ahol nem, mert elfelejtettem.

Alap téma egy táncos videó, ahol fiúk magassarkúban úgy táncolnak, mintha nők lennének. Engem eléggé sokkolt a látvány, de ez nem az ő hibájuk. Ezúton is köszönöm nekik, hogy hatással voltak rám, és megláthattam, én hol tagadom meg azokat a tulajdonságaimat, amelyeket Ők tükröznek nekem. 

Feltárásos rész:

Ahogy nézem ezeket a fiúkat, ahogy táncolnak, ahogy viselkednek, öltöznek, amit képviselnek:

Fenyegetve érzem magam, fenyegetik a világom.

A világ morális menetét veszélyeztetik.

Ha ez így megy tovább, egyre több ilyen lesz, akkor úton-útfélen ezeket kell majd látnom.

Mindenki ilyenné válik.

Az jó ízlés kiveszik a világból.

A férfiak ilyenné válnak. Nem lesz már, csak ilyen férfi?!

Az egész világ aberrálttá válik, kifordul önmagából, az értékrendünk nem emberi lesz.

Rémisztő egy olyan világban élni, ahol ilyen alakokat látunk.

Eltűnnek az egyértelmű határok. Ismeretlentől való félelem - ÉÖ.

Biztonság, Rend, Másság témaköre - ÉÖ

Aggódom a nőt játszó férfiak miatt, mert a beteges viselkedésükkel felborítják a világ rendjét.

Megállapodtunk, hogy ÁRNYÉK TECHNIKÁVAL kezdünk neki.

1 Azonosítsd be az Árnyékot!:

A NŐT JÁTSZÓ FÉRFIAK FELBORÍTJÁK A VILÁG RENDJÉT

2 Nézz szembe az Árnyékkal!:

(Irigy vagyok-e rájuk? Erre nem jött igazán semmi, de még belemélyülök.)

Kiválasztottuk a koreográfus srácot, Ő testesíti meg az Árnyékomat.

Dühös vagyok rá, mert a beteges viselkedésével tönkreteszi a világot. A viselkedése népszerűsítésével felborítja a világ rendjét. Beteges, aberrált, gusztustalan, picsáskodó, torz.

Mit mondana rólam, ha én vagyok ilyen?

Önző lennék, felelőtlen, aki nem gondol a következményekre. Negatív hatással lennék sok emberre (ami helyrehozhatatlan lenne). Olyan ostoba lennék, hogy ezt észre sem venném.

Mi a legrosszabb, ami történhet, ha én vagyok ilyen?

Én lennék az oka annak, hogy a világ rendje felborulna. Az én ostobaságom miatt. Mert nem figyeltem oda. Ez katasztrófális lenne.

3 Beszélgess el az Árnyékkal!:

Taszít az önzésed és az ostobaságod! A dolgoknak, amiket teszel, azoknak következménye lesz, erre nem gondolsz. Meggondolatlanul cselekszel! Mindezt egy talmi csillogásért, a népszerűség kedvéért. Hogy veled foglalkozzanak, hogy figyelmet kapj.

K: Miért csinálod ezt velem? (Kérdezem Árnyékomat)

Válasza: Mert nem érdekel a világod, a saját világom érdekel. Jól akarom érezni magam, kerül amibe kerül. És most csillogok, ragyogok, trendi vagyok. És ez most nekem jó.

K: Mit akarsz tőlem?

V: Tőled semmit. Ki vagy te? A világodat akarom.

K: Mit akarsz tanítani nekem?

V: Aki mer, az nyer. Ha kell valami, vedd el! Szabad vagy!

K: Az a szabadság, hogy tönkreteszed a világot? (költői kérdés volt részemről, de erre is rá akarok még nézni.)

K: Miért állok ellen neked?

V: Mert nem akarod, hogy közöd legyen a világ tönkretételéhez, meg egyáltalán, hogy felmerüljön, hogy bármi közöd volna hozzá. (Itt van még ÉÖ, Munka bőven, ennek szentelek egy külön alkalmat)

K: Miért félek tőled?

V: Mert nem tehetsz semmit ellenem. Nem tudsz megakadályozni engem. (Ezzel is fogok még külön foglalkozni, hogy kinek kell megakadályoznia a világ tönkretételét, stb.)

K: Mi a fenyegető benned?

V: Hogy a hatalmamban áll tönkretenni a világodat, ha úgy akarom. (ÉÖ+Munka, kibontani jobban)

K: Mit tehetsz velem, ami fájdalmas, félelmetes számomra?

V: Az, hogy tönkreteszem a régi világodat, és az újban senki nem lesz boldog.  (ÉÖ+Munka kibontani)

4 Válj az Árnyékká, legyél AZ!: + 5 Konkrét példákkal, amikor én vagyok olyan

Félek attól, hogy ezek a módszerek, az ÉÖ meg a Munka (plusz egyéb önismereti módszerek, amiket alkalmazok magamon is és másokon is) megváltoztatják a világot. Van-e jogom, hogy megváltoztassam, hogy ebben részt vegyek? Mekkora felelősség ezeket a módszereket népszerűsíteni!? Nem bírom a felelősség súlyát, ami rajtam van.

Szexuális aberrációra példa: olykor szeretek dominát játszani, amikor ugye uralkodom a kedvesemen, és még élvezem is :)

Betegességre: betegesen aggódom a jövő miatt: a sajátom miatt, a világé miatt, az Univerzumé miatt, stb. Olykor betegesen önző és zsugori vagyok…

Gusztustalanságra: amikor annyira aggódom, rágódom valamin, hogy mondjuk rágom a szám, és ezzel fájdalmat is okozok előbb-utóbb. És milyen idióta látvány… Gusztustalanná tettem a testem is, ezzel büntetem magam, szóval ez az ostobaság témakörét is érinti.

Torzságra: a testem eléggé eltorzítottam a túlsúlyossággal…és a világképem is elég torz sok szempontból, azaz nem természetes. Pl. Amikor azt gondolom, hogy nem bírom nézni, amikor egy ragadozó leteríti a zsákmányát, és valahol kegyetlennek látom, hiába tudom, hogy ez csak a táplálékláncról szól.

Felelőtlenségeim: sok szempontból vagyok felelőtlen. Például, amikor a pénzt nem jól osztom be, hajlamos vagyok gyerekes lenni, és eluralkodik rajtam a Carpe Diem. És a testemmel sem vagyok túl felelősségteljes…hagytam, hogy leromoljon az állapota.

Amikor nem gondolok a következményekre: abbahagytam a sportolást, többet ettem. Tönkretettem az egészségem világát.

Amikor helyrehozhatatlanul rossz hatással voltam/vagyok emberekre: volt olyan, akinek segítettem az önismeret útján elindulni, és engem hibáztatott, hogy rosszabbul lett, illetve hogy nem tudja már nem tudni azt, amit tud, és ez teher számára… Kritizáltam férfiakat, mondjuk, hogy csorbítottam az önbizalmukat a hülye beszólásaimmal, viselkedésemmel, ettől ők általánosságban gondoltak rosszakat minden nőről miattam

Ostobaságaim: hasonlóak az előzőhöz, rosszindulatból rosszat mondani valakinek, megbántani embereket, csak mert tudom hogyan kell… Ostobaság volt nem gondolkodni előre, hogy nem terveztem meg az életem. Ostobaság volt otthagyni a fősulit, még akkor is, ha utáltam. Megcsaltam egy nagyon rendes srácot, fogalmam sincs, miért bántottam, ostobán érzem magam emiatt. Ostobaság volt a testemmel ezt művelni, hogy meghíztam. Mennyi jó dolgot vontam meg emiatt magamtól…

6 Nézőpont-váltás: Miért lehet jó számomra és az érintettek számára, ha ilyen vagyok?

Számukra azért lehet ez jó, mert a rossz példa is példa, talán ráláttak, milyenek nem akarnak lenni, vagy mi nem esik jól másoknak. Remekül triggerelek másokat, jó tükör vagyok.

Aberráltságom mások számára: jó érzés lehet nekik, hogy nincsenek ezzel egyedül. Aberráltaknak élvezetet is okozhatok a magaméval. Magam számára: emberinek érzem magam, nem kell tökéletesnek lennem. Megnyugtató, hogy lehetek ilyen is. Nem kell tisztának, szentnek lennem. Nem kell túl jó kislánynak lennem. Van felmentésem, hogy miért nem lehetek szent. megkönnyebbülés ez. És eggyel több szín van a palettámon.

Torzságom: mások szebbnek érezhetik magukat mellettem. Mentségem van arra, hogy ne kelljen láttatnom magam, hiszen torzan nem kéne. Mert megmutatni magam felelősség. (Meló van!)

Ha az ember az igazi önmagát mutatja, az felelősségteljes dolog. A torz énünket mutatni felelőtlenség. (Munka!) Beteges, nem normális (Akár ÉÖ, akár Munka). Torzulásnak érzem, ha Önmagammá válok, bár ezt a fajta torzulást éppen nem annyira bánom.

Meggondolatlanság: azért jó, mert ezekből lehet tanulni utólag.

Felelőtlenség: azért jó, mert felszabadultak lehetünk, spontánul cselekedhetünk aggodalmak nélkül, csak élhetünk bele a világba

Rossz hatással lenni másokra: azért jó, mert felébresztem a vágyat másokban arra, hogy szabadabban éljenek (ezt így utólag nem annyira értem) Kiélhetem a kis gonosz énemet. Szeretek másokat megbotránkoztatni. Talán kimozdítom őket valahonnan, és ez jó lesz nekik. Megláthatják kivel nem kéne barátkozniuk, ezzel nekem is könnyebb, mert hajlamos vagyok túl sokfelé elaprózni a figyelmemet, túl sok emberrel kapcsolódni. Olyan kapcsolatokat is rövidre lehet zárni, amelyekre valójában nincs is szükség, szóval ez jó szűrő is.

Ostobaságom: azért jó, mert szapulhatom magam miatta. (Milyen beteges és aberrált ez megint :D) Ostoba értelmezése nálam kb.: aki buta és rossz döntéseket hoz, hülyét csinál magából, Isten barma, nem tanul semmiből) Szóval azért jó, mert néha szeretem játszani a buta szőke nőt, mert előnyökre teszek szert a férfiaknál. Azért is jó, mert megkérdezhetek dolgokat másoktól, amiket nem tudok, és ők így tetszeleghetnek az észkombájn segítő szerepében, én meg elérem, amit akarok. Ostobaságom megmutathatja, hol van még fejlődnivalóm. Olykor szeretnék még ostobább lenni, mert a tudás sokszor teher. A tudatlanság áldás. Irigylem a hülyéket, ostobákat. Kevesebb a terhük.

Világ rendjét felborítani: miért jó számomra, számukra? Ezt a világot ismerem, ez a Rend. De akár lehet egy új Rendet is teremteni, ha ez felborulna. Optimális változás is lehetne. Valójában jó hatással lenni a világra az ÖnMunkával is és egyéb eszközökkel is. Olyan jó látni, amikor valakinek felderül a világa ezek által, általam. ÖnMunka szempontjából szabadabbak, Önmagunk lennénk, mégis, ez a jelenlegi világhoz képest „torzabb” lenne.

Aberrációm: azért jó, mert drasztikusan meg akarom és tudom élni, hogy Önmagammá váljak. Ki az a hülye, aki saját magát szenvedteti ezzel az önismerettel? Aki önszántából szembenéz a rettegéssel, a bűntudattal stb.? És én még élvezem is! Vagy éppen hajlandó vagyok olykor drasztikus, akár fájdalmas utakon is fejleszteni magam, mint mikor elmentem búvárkodni a víziszonyommal. Majdnem belehaltam a félelembe, de végül örültem, hogy megtettem. Másoknak azért jó, mert őket is aberrálttá tehetem ilyen téren.

7 Alig várom már, hogy újra…

Alig várom már, hogy a beteges viselkedésemmel felborítsam a világ rendjét!

Alig várom már, hogy férfit játszó nőként felborítsam a világ rendjét!

Hamarosan jön a folytatás. Ugyanez a téma a Négy Kérdés fényében, azaz megMunkázva. 

Inspiráció Neked és nekem

Az egyhetes ÖnMunka tábor rám gyakorolt hatásai

(2013. augusztus 12. – augusztus 18.)

Mi motivált arra, hogy elmenjek?

Az utolsó előtti másodpercben jelentkeztem a táborba, mert az életemben is pont ugyanitt tartottam, hogy most már muszáj leszek lassan döntéseket hozni. De valahol mélyen éreztem, hogy a jelenlegi hiedelmeimmel nem tudok együtt élni, és nem tudok olyan döntéseket sem hozni, amivel igazán jól érezném magam. A házasságom számomra elviselhetetlenné vált, ugyanakkor nem akartam elfogadni, hogy vége legyen. Tudtam jól, hogy nem tettem meg még mindent érte, és ez nem engedett kilépni sem. Mindemellett magammal is nagyon elégedetlen voltam. Pánikszerűen vágytam az anyagi függetlenség elérésére, mert elegem lett abból, hogy nem számíthatok magamra, és folyton kiszolgáltatottnak érezzem magam. Vágytam arra, hogy merjek érezni és sebezhető legyek.

Milyen ítéleteim születtek a táborral kapcsolatosan?

Közben millió és egy, nem volna elég a mai nap, hogy leírjam. De a végén, amikor indulni készültünk, azt éreztem, hogy nem változtatnék semmin. Volt, hogy rühelltem egy feladatot, vagy rettegtem tőle, vagy csak sűrűn gondoltam Misi felmenőire… Ettől függetlenül a programok és a feladatok eszméletlen jól épültek egymásra, és ahogy telt az idő, kezdett kibontakozni előttem a kép, hogy sehol máshol nem lennék most, jöjjön bármi. A kezdeti ellenállásom Misivel és a korlátokkal kapcsolatosan szertefoszlottak, mint a köd a napsütésben. Már nem akartam mindenről tudni, hogy miért kell, vagy tudni, hogy éppen mi jön. Fantasztikus élmény volt beleengedődni az egészbe. Biztonságban voltam. A tábor résztvevői, mintha kifejezetten miattam jöttek volna. Mindenki mutatott valami tanulságosat számomra. Rengeteget tanultam magamról általuk. Sokan közülük akaratukon kívül megszemélyesítettek olyan karaktereket az életemben, akikkel ideje volt szembenéznem. Misiről az a képem alakult ki, hogy amiket tőlünk kért, Ő is megtette már. Átment rajta, túlélte, hasznosnak találja, ezért kéri. Hitelesnek éreztem és támogatónak. Bármikor kész volt segíteni, a szakmai hozzáértése megkérdőjelezhetetlen számomra. Nekem a tábor tökéletes volt, kerek és egész.

Mit kaptam a tábortól? Megfelelt-e az elvárásaimnak?

Szerencsére nem felelt meg az elvárásaimnak, hanem túlszárnyalta azokat. Ugyanis nem csak az történt, hogy Munkáztunk és UI-ztunk, hanem annál sokkal több. Például, amiért a táborba jöttem, az teljesen átértékelődött bennem - és bár meg nem oldódott még -, a kényszert, stresszt, pánikot el tudtam engedni róla, és maradt a kíváncsi, megoldásokra nyitott elme.

A tábortól időt kaptam, hogy felfedezhessem magam és megkérdőjelezzem a hitrendszereimet. Kaptam impulzusokat, melyek olyan történeteket is beindítottak, amelyekre már nem is emlékeztem, nem is gondoltam volna, hogy még számítanak, fájnak. Kaptam visszaemlékezést arra az énre, akivel elégedettebb voltam, akivel szerettem volna újra azonosulni, és még Őt is jobban kinyitni. Kaptam új barátokat, akikre szintén vágytam már. Engedték, hogy megítéljem őket, és ők is engedték, hogy általam megítéltessenek. Engedték, hogy szeressem és csodáljam őket, és én is meg tudtam engedni, hogy szeretve és csodálva legyek. Megtanultam, hogy nem kell félni az érzéseimtől, a testi érzeteimtől, és nyitottan várhatom, mit hoz a következő pillanat. Rugalmasabb lett az elmém. Rengeteget nevettem, remekül szórakoztam. A tábortól azt kaptam még, amire régen vágytam, hogy álarc nélkül lehettem. Mert tudni akartam, kíváncsi voltam, hogy ki is vagyok, ha úgy viselkedem, ahogy az természetes, megfelelés és görcsölés nélkül. És ez még csak a jéghegy csúcsa! De már látom, hogy milyen irány az, amin ha továbbmegyek, akkor összejöhetek azzal a személlyel, aki a legfontosabb az életemben: Önmagammal.

A tábor óta eltelt időben tapasztalt dolgok:

A Férjemmel a kapcsolatunk varázslatos változásnak indult. Nem túlzok, tényleg. Amióta hazajöttem, egyre nyílunk, udvarolunk egymásnak, pajkoskodunk, rengeteget beszélgetünk nyíltan és őszintén, felfedezzük önmagunkat, egymást. Nagyon élvezem! Elkezdtem szexuálisan vonzódni önmagamhoz, és ez belőle is kihozza a Férfit még jobban. A fogyás is beindult nálam, már látszik, hogy olvadnak le rólam a kilók - bár ez tudatosan nem volt célom a táborral. Újra elkezdtem meghúzni a képzeletbeli határaimat, és ettől magabiztosabbnak érzem magam. Felvállalom azt, aki most éppen vagyok. Tele vagyok ötletekkel, életkedvvel, önbizalommal, vidámsággal, újra ÉLEK! És kész vagyok arra is, hogy ez bármikor változzon, kész vagyok bármit megtapasztalni, érezni.

Köszönöm drága Önnunik és Önkukik! <3